Blogszféra, blogsuli

HÍR:
a szerző blogja bejutott a Golden Blog 2007 Üzleti blog kategória legjobb 10 blogja közé.
(A blog más szolgáltatóhoz áthelyezve)
» Gerillamarketing blog

és két blogja a “Budapest és MJV” kat. legjobb 20-as mezőnyébe:

» Blog * El Lobo – A farkas gerillamarketing és komplex blog

» Blog Pécs


Blogsuli

Amit a blogszféráról tudok

Mottó:

“Egy olyan kultúrában, ahol a valóság egyszerre publikus és mediatizált, a blog “reálissá” teszi az én kísérleteit, hogy a kapcsolat-építés, az önkifejezés, önfeltárás révén ellenálljon a töredezettség erőinek…
A blog mint műfaj hozzájárul az én műveszetének kiteljesítéséhez.”

Forrás: CAROLYN R. MILLER—DAWN SHEPHERD
A blog-írás mint társadalmi tevékenység

A blogszféra, mint közösségi tér

A papír alapú gondolkodással ma már igen nehéz a TÉR eseményeinek nyomon követése.
Ebben a TÉR-ben mintha duplán görbülne a tér, és az idő is másképpen csusszan, mint másfelé.
Aki azt gondolja, hogy a díszbélyeggel csinosított szerelmes levelet a postás viszi ki, az itt rettenetesen meglepődhet. Ugyanis itt bájos bájtokon robog a szerelem, nincs postahivatal, és nincs bajuszos postás bácsi sem.
Itt olyasféle szabályok érvényesülnek, hogy ami nincs azonnal, az nincs!
Ehhez képest egy napilap is jelentős fáziskésésben áll, a havilapokról már nem is beszélve.

Ám az sem kevésbé fontos, amit Urbangeri, a közismert blogger, a Vágyköztársaság alapítója állít:

“… ezek a terek világunk még meg nem hódított peremvidékei, itt a leggyengébb a fennálló rend, itt kevésbé érvényesülnek a hétköznapok unalmas és kiüresedett normái. Hol máshol kezdhetnék meg a fennálló rendszer elleni kritikai mozgalmak munkálkodásukat, ha nem ezeken a még leigázatlan területeken, ahol jobb életre vágyó szabad népek laknak?”

Itt most arról a blogtérről beszélek, ahová a társas érintkezés kedvéért járnak emberek, amely mintegy közösségi műfajjá lett. Ahol a születő blogok jelentős része legalább annyira a másik embernek szól, mint a blogírónak, saját magának.

(Ez a tér, számomra is megtermékenyítően hat, a megismert gondolatok hozzászólásra, egyetértésre, vitára és továbbgondolásra sarkallnak. Jóval többet tapad a szemem a monitorra, s az ujjam a klaviatúrára, mint korábban.)

Ez annak a térnek a vízióját vetíti előre, ahol az alkotó emberek közös ügyeik, érdeklődésük mentén eszmét cserélnek, gyarapodnak vagy egyszerűen csak egy (felszínesen) pihentetőt fecserésznek.
A szerteágazó linkek ösvényein ismeretlen, vagy eddig nem eléggé ismert világokba juthatunk el.

A teljes témakör feldolgozását egyelőre kikerülném. De a közösségi igényű blogravonatkozó, általam megismert szabályok, típúsok, “fajok és alfajok” feltérképezésének nem tudok ellenállni.

“Szabályok”, melyek jól jöhetnek a blogíráshoz :-)

– célkitűzés
– határozott, célirányos témavezetés
– egyidejűség
– egynyelvűség (a magyar köznyelv használata a net nyelvével* és jeleivel kombinálva, a szakmai zsargon, a “terminus technicus”-ok nélkül — hacsak nem szakmai az oldal —, hogy bárki megértse)
– “egy vagyok közületek” alapelv
– mozgósítóerő
– a szélsőséges nézetek, indulatok blokkolása
– az interakció (a hozzászólások folyamatos visszaigazolása, nick név szerint)
– nyitottság, kapcsolódás másokhoz (linkek)

Jó tudnunk, hogy a szabályok olykor azért vannak, hogy pontosan az ellenkezőjét tegyük annak, amit azok előírnak nekünk!

* Hangulatjelek (smiley-k)

:-) mosoly, vidámság, fokozható, pl. :-)))
:-D nevetés, röhögés
;-) kacsintás, humor
:-( Szomorúság
:’-( sírás, nagyobb szomorúság
:-/ kiábrándultság, kétely
:-s Zavarodottság
:-O Meglepődés
:-@ düh, kiabálás

* Rövidítések

re (return = üdvözlés, mikor a beszélgető szünet után visszatér a csevegéshez), pls (please = kérlek), thx (thanks = köszönöm) lol (laughing out loud = hangosan nevet), imho (in my humble opinion = szerény véleményem szerint)

Ha ennél többet akar tudni a blogírásról és annak szabályairól, akkor utakat tudok mutatni:

blog.lap.hu

Blogtér bolyongó – Teljesség? Objektivitás? — szó sem lehet róla

A blogíró-felfedező könnyű ruháját blog-bogáncsok szaggatják errefelé, a bakancsát blog-sziklák hasítják föl, s végül ott áll a jóember, a blogger, meztelen személyiséggel – hiába is rejtőzködne el!
Kriminális kriminológusok a célszemély szemetéből is képesek személyiségprofiltfelállítani — itt, a Blogtéren volna csak igazán könnyű a dolguk.
Itt nem kell a profilhoz könyékig merülni lucskos szemeteskukákba, itt elég a blogot, és a szétszórtan előbukkanó hozzászólásokat olvasgatni, hogy pontos személyiségrajzotkészíthessen a kutató!
Nincs lehetőség a menekülésre! A mondatok mögött ott áll az ember, pőrén, mezítelenül.
Műveltsége, érdeklődése, szakmája, nyelve, vágyai, múltja, korlátai, bánata, öröme — kimondatlanul is mind-mind ott sorakoznak, de a kiszolgáltatott lény mindezt magamagának köszönheti.

Bár nem célom a blog típusainak meghatározása, száraz-nyelvű tudorok ezt már megtették sokan, azért a magam, terepen kiszáradt mutatóujjával ráböknék a blog néhány alaptípúsára.
Teljesség? Objektivitás? — szó sem lehet róla.

A meditatív, elzárkózó blogger alapesete, itt a Blogtéren, Kornis Mihály, aki blogjában most éppen a mindenséghez méri magát. A hozzászólás lehetősége megtagadva, mintha csak Ne zavarj! tábla függne egy szállodai szoba ajtaján. Addig, amíg csak önmagát méri ott, nincs baj, de mi lesz, ha minket is sorra vesz — tartok tőle, könnyűnek találtatunk!
(Upgrade, 2006. nov.: azóta K. M. oldott a zártságon.)

Ha csevegni akarsz, szépen, kulturáltan, a Kyotói Cseresznyevirágot ki ne hagyd! Mint zárt bödön körül az esetlen mackók, úgy keringünk ott, mi behemót férfiak.
Vagy inkább gésa ő, aki teával kínál, meglegyintí az arcod, s mesél valami szépet, mint gyereknek az anyja. Sőt olykor a mi gésánk énekel is, valami szép, álomba ringatót …

Bajla, a színész — azt a kis bemutatkozó videót meg kell ott nézned! Ne várj semmire, szaladj!
A többi nem néma csönd, hanem színészsors, társulatvesztés, emberi feltárulkozás, lágy érzelem és kemény szavak.
Lesz még itt igazi, XXI. századi multimédia — fogadjunk!

Polblog — naná, hogy Urbangeri (és Vágyköztársaság), aki konokul kihasítja magának a teret, nem egy liberós liberális!

Bármiről sokszor, jól és sokat — élvezetes, közérthető, nem egyszer kőkemény publicisztika. BéDéKá-nak hívják az illetőt. Író és magyar.

A lazán kezünkbe nyomott, közérthető “tudomány” — keresőmarketing! Bárki megértheti itt a legbonyolultabb számítástechnikai csodát is! Ezt kéne mindannyiunknak eltanulni, hogy bárki megérthesse és alkalmazhassa a közzéadott ismeretet! Igazi “egy vagyok közületek” hozzáállás jellemzi.

Egy különös lehetőség — személyiség-, vagy névváltás

A “valódi világban” tudunk olyan költőről (Fernando Pessoa), aki négy, teljesen más identitású költő nevében írta meg köteteit, ezzel nagyon sok mindent elmondva az emberi személyiségről és annak lehetőségeiről.
A blogszférában nem kell költőnek lennünk ahhoz, hogy más-más személyiségként is “fussunk” egy időben, vagy egyszerűen csak nick-nevet változtassunk.

Ha akár, mondjuk, jogos önvédelemből eltűnő személyiség bármikor, bárhol, bármilyen néven feltűnhet a térben, s ha van benne elég tehetség, kitartás, akkor ugyanazt a “hírnevet” újra és újra megszerezheti magának.

A saját néven történő blogolás leginkább a már valamilyen pályán komoly nevet szerzett személyek sajátja.
(Ilyen szempontból az egyik szélső érték a politikusok blogja, hiszen ki szavazna rájuk, ha a nevüket sem tudnánk. Az ő blogjaik éppen a hírnevük növelését, politikai szándékaik megismertetését szolgálják.)

A saját tapasztalatom szerint a saját néven történő blogolás, hozzászólás erős tartást ad az embernek, hátránya viszont a támadások védhetetlensége.
A választások idejéhez közeledve kifejezetten elharapódzott a neten a gyalázkodás.Ennek igazolására elegendő két percet rászánni Csepeli György polblogjára.

Net-csőcseléknek, terminátornak azt a népességet tekintem, amelyik kifejezetten ártó szándékkal, egy beszélgetés szétzúzásával van elfoglalva.
Jellemzője: nem érvel, csak sérteget!

És persze mindez azt is bizonyítja, hogy a TÉR világa mégiscsak a másik világból eredeztethető, s azzal szoros kapcsolatban áll.
De törvényszerűségei, szabályai olykor igencsak eltérő rendszerre utalnak.

A hozzászólók fajai és fajtái :-)

Őket a hozzászólók népes seregében találtam meg, pontosabban ők találtak rám blogjaimban és persze más bloggerekre is!
Én két fő csoportra osztanám őket: a csak rombolni képes terminátorokra és a “falka” együttműködésében bízó, értéket létrehozni akaró farkasokra.

A Romboló (terminátor)

– Az egyszerű, magányos terminátor

Nem bőbeszédű, megelégszik egy szó, vagy egy mondat beszúrásával. Ebben a mondatban az anya és valamely nemiszerv játssza a fő szerepet. Megnyilvánulásának fő célja dühének levezetése, a botrányokozás (és műveletlenségének világgá kürtölése). Visszatérő fajta.
Megjelenése hangulatromboló. Sokunk megtanulta már, hogy az ilyen bejegyzést levegőnek tekintse.

– Az egyszerű, társas terminátor

Általában ketten vannak, s spontán találkozás egyszeri összeverődői. Céljuk, ugyanaz, mintha egyedül lennének, csak az egymásra ismerés boldogsága olykor pozitív megnyilatkozásra is képessé teszi őket. Olyanformán például: Igazad van, elmennek a jó mocskos — és itt jön a már ismert anya szó.

– A tudatos, páros terminátor

Ezek már képesek valamiféle primitív, az ösztönöst meghaladó együttműködésre. Kedvelt harci módszerük, hogy saját, a témától teljesen elütő párbeszédet folytatnak, például a lovak nemi életéről. Egy ilyen gyors, egymásközti párbeszéddel, a normálisan folyó beszélgetést teszik követhetetlenné, az újonnan bekapcsolódó számára undorítóvá, taszítóvá.

– A cseles terminátor

Ártani akaró romboló, csellel él. Pl. arra biztatja a blogírót, hogy ehhez, vagy ahhoz az újsághoz küldje be az írását, mert az már majdnem jó, csak picinyt butítani kell még rajta.
Ilyenkor az adott újság valamelyik szerkesztőjének a nevét használja álcaként, s az újság e-mailcímét is megadja. Kárörvendésre hajlamos, sunyi fajta. Ám ha visszavág a blogíró, elhallgat, kussol.

– A gonosz terminátor

Nem elégszik meg a rosszízű bejegyzéssel, kikutatja a nem tetsző blogolók e-mailcímét és rendszeresen küldözget fenyegetést. Ezek lenyomozhatatlan tulajdonosú címről indulnak el. Ez már klinikai eset, erről Lux Erik (Csepeli György blogjának egyik védő-farkasa, aki a szexuálpszichológus álarca mögül blokkolja a terminátorokat) nyilván többet tudna mondani.

Az éji, bejegyző terminátor

Az éj sötétjében, előre gyártott röplapszerűségként, ahány helyre csak tudja, bemásolgatja a blogok hozzászólásai közé az őrület által diktált dolgozatát. Ez uszító tartalmú beszély valamely vallási, politikai, etnikai csoport ellen!
Az ilyet azonnal üsd ki, nem segít a jó szó, kipróbáltatott.

A net csőcseléke, avagy a védekezés művészete

A fentiekből már kiderült, a net (pontosabban a valódi világ) kitermeli a maga csőcselékét is, s ahogy nem lehet minden pofon mellé rendőrt állítani, minden klaviatúra mellé sem.

Ez persze nem azt jelenti, hogy e sorok szerzője a kínai megoldás híve volna: azaz államilag ellenőrzött, egyen-öltönnyé kívánná fegyelmezni a hálót, s benne a blogoszférát is, hiszen akkor az ő szabadsága is elveszne, eltünnének a szabadságról zengő farkas-dalok, azaz lényegében minden elveszne!

Tehát meg kell alkotni a csőcselék, a banditák, a terminátorok elleni védekezés sajátos, a szabadság értékeit megőrző hatékony eljárásmódokat – ez volna számomra az igazi farkas-kaland.

Amikor kísérletet tettem a terminátorok tipizálására, azzal máris lehetőséget teremtettem a védekezés alapjainak kidolgozásához, s a gyakorlatban már e szerint járhatunk el.

A net banditái ellen a Csepeli blogban látom a legelkeseredettebb küzdelmet, ahol a terminátor-elhárító farkasok “falkájának” drukkolhatok.
“Lux Erik” figurája kifejezetten zseniális találmány. A szexuálpszhihológiai megközelítés, amellyel a szemérmetlen vandálokat illeti, sajátos bájt kölcsönöz a bájtok védelmezőjének! Ezen a terepen, ha Lux éppen fenn van a hálón, megszégyenülnek a net bolondjai, úgy kell távozniok.
Tudunk-e összefogni, hogy tisztább lehessen a net?

Finomított tipológia — dizinhibíció és más jelenségek

A Blogtéren izgalmas vita alakult ki A net csőcseléke címmel, 19.348 rákattintással (2006. ápr. 12-től júl 16-ig, a Blogter számlálója szerint, ahol is ez a bejegyzés — irigyeim legnagyobb bosszúságára — 8. a “Legolvasottabb bejegyzések” listáján. )

Ebben a diskurzusban a terminátorok elleni fellépésnek 3 irányzata bontakozott ki:

a) pátyolgatás, felemelés (a társadalomban és) a neten, vita velük, mintanyújtás
b) menekülés, elhúzódás előlük (mint büdös utastól a metrón – hogy a “kaktuszka” nick nevű látogató szellemes hasonlatával éljek)
c) felvenni a harcot, felmutatni “szexuális” és egyéb abberációikat, durván elkergetni őket

Ám a fenti irányok, mintha egyetlen terminátorról szólnának, és igazi mibenenlétük differenciálatlanul tárulna elénk.
Azt a helyzetet, hogy más-más típusú szabályszegő lebeg egy-egy hozzászóló szeme előtt, jól példázza Lux Erik és Komor beszélgetése (147-149. s.sz. hozzászólások).
Egyikük az önmagát próbálgató, kialakulatlan személyiségre gondol (Komor), másikuk pedig a lehető legtudatosabb, x párt által küldött rombolót lát maga előtt, hiszen az általa figyelt pol.blog ilyen típúst sodor állandóan elé.

Tehát időszerűvé vált, hogy kísérletet tegyünk a téma mélyebb rétegeibe hatolni, s a már meglévő, sajátosan erre a területre alkalmazható szakirodalmat is segítségül hívnunk.

De még ha nem is rejtjük el valódi kilétünket, a fizikai közelség hiánya is elég lehet annak a jelenségnek az előfordulásához, amit a kutatók dizinhibíciós hatásnak neveznek. Névtelenül vagy beazonosíthatatlanul az embereknek nem kell vállalniuk a felelősséget a megnyilatkozásaikért.
Ennek lényege, hogy a felhasználó olyan módon kommunikál vagy viselkedik, ahogy a valódi életben nem tenné. A dizinhibíciós hatás kétarcú jelenség: létezik jótékony és “mérgező” formája is …”
“A felelősségvállalás hiánya miatt az ellenségességüket kifejező emberek továbbra is úgy gondolhatják, hogy ez a viselkedés valójában nem jellemző rájuk (hiszen a való életben tényleg így van), ilyenkor disszociációs mechanizmus áll a háttérben. A dizinhibíciós effektus további elősegítői az aszinkron kommunikáció, vagyis amikor nem kell a partnere(ek) azonnali reakciójával számolni, a szolipszisztikus introjekció, azaz online csoportok vagy személyek (képzeleti) képének megalkotása, melyben saját belső világunk, vágyaink, elvárásaink nagy szerepet kapnak.
(V.ö. SULER, J.(2004): The psychology of text relationships. in: KRAUS, R., ZACK, J., STRICKER, G. (szerk.): Online Counseling. A handbook for mental health professionals. Elsevier Academic Press, San Diego, California. 19–50.)

Forrás: Bognár Klára tanulmányából
A PSZICHOLÓGIAI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS LEHETŐSÉGEI AZ INTERNETEN

És akkor eddigi tudásunk alapján a terminátorkép alapsémája így néz ki!

Blog, blogszféra, blogsuli

Ám ez még mindig csak síkbeli kép! Ahhoz, hogy térbeli, pontos képünk lehessen, további síkokkal gazdagíthatnánk a teret.
Ilyen síkok, szeletek lehetnek: politika, életkor, érettség, kultúra …

Itt újabb megválaszolandó kérdések merülnek föl, de ez már messze meghaladja ezen tanulmány kereteit.

Ám már az eddigiek is rámutatnak arra, hogy melyik természetű terminátor melyik fajta kezelést követeli tőlünk meg!
———————————

A folytatás: Blogsuli 2.

Plusz:

Blog használati utasítás a kezdő blogolvasóknak

A blog pozicionálása


A hozzászólás lehetősége itt >>> Blog

Bognár László stúdióvezető

E-mail:info(kukac)bognarstudio(pont)hu

Megjegyzés: sajnálatos módon a Blogter szolgáltató címei nem érhetőek el (léteznek, de időtúllépésre hivatkozva nem hívhatók be a keresőbe). Így kénytelen-kelletlen meg kellett szüntetnem a linkeket. Ezek helyén vastagon szedett szöveg található.