Amikor a mesterséges intelligencia egyetért velünk – segítség vagy visszhangkamra?
Az írás eredetileg az Aspect.hu-n jelent meg 2026-10-20 napján. A megszűnő oldalról a Bognár Stúdióba költöztetett szerzői írás.
Képzeljük el, hogy elmeséljük egy barátunknak legújabb ötletünket. Ő végighallgat, majd elmondja, miért tartja kiválónak. Másnap egy másik barátunknak is beszámolunk róla, aki viszont azonnal rámutat három komoly hibára.
Melyikük volt a jobb barátunk?
A válasz attól is függ, hogy dicséretre vágytunk, vagy valóban kíváncsiak voltunk az ötletünk értékére.
Hasonló helyzettel találkozhatunk a mesterséges intelligencia használatakor is. Felteszünk egy kérdést, megfogalmazunk egy véleményt, és az AI udvariasan, választékosan válaszol. Gyakran megerősíti a gondolatmenetünket, sőt újabb érvekkel is támogatja.
De vajon azért ért velünk egyet, mert igazunk van? Vagy azért, mert a kérdésünkkel már eleve kijelöltük számára a kívánatos válasz irányát?
Az igazi kérdés nem az, hogy a mesterséges intelligencia tud-e egyetérteni velünk, hanem az, hogy képes-e értelmesen ellentmondani.
Miért szeretjük, ha igazat adnak nekünk?
Az ember nem teljesen pártatlan megfigyelője a világnak. Saját tapasztalataink, érdekeink, érzelmeink és korábbi meggyőződéseink mind befolyásolják, hogyan értelmezzük az új információkat.
A pszichológia régóta ismeri a megerősítési torzítás jelenségét. Hajlamosak vagyunk nagyobb figyelmet fordítani azokra az információkra, amelyek összhangban állnak meglévő véleményünkkel, és kevésbé fogékonyak lehetünk az ellentmondó bizonyítékokra. Ez nem feltétlenül tudatos önbecsapás. Az emberi gondolkodás természetes sajátossága.
Ha például meggyőződésünk, hogy a távmunka minden szempontból előnyösebb az irodai munkánál, könnyebben észrevesszük az ezt igazoló példákat. Azokat a helyzeteket viszont, amikor a személyes együttműködés bizonyul eredményesebbnek, hajlamosak lehetünk kivételként kezelni.
Egy jó beszélgetőtárs ilyenkor másik nézőpontot is megmutathat.
De mit tesz a mesterséges intelligencia?
Az AI különös udvariassága
A modern nyelvi modellek hatalmas mennyiségű szövegből tanulnak, és további fejlesztésük során az emberi visszajelzéseknek is fontos szerepük lehet.
A cél, hogy válaszaik hasznosak, érthetők, együttműködők és lehetőség szerint pontosak legyenek.
Csakhogy a segítőkészség és a helyeslés között néha elmosódik a határ. Az AI túlságosan alkalmazkodhat a kérdező álláspontjához. Elfogadhat egy vitatható kiinduló feltételezést, nem kérdőjelez meg egy hibás következtetést, vagy túlzottan kedvezőnek minősíthet egy közepes ötletet.
Az angol szakirodalom ezt a jelenséget sycophancy néven tárgyalja. Magyarul körülbelül hízelgő, túlzottan helyeslő viselkedésnek nevezhetjük.
Ez nem azt jelenti, hogy az AI mindig egyetért a felhasználóval. Inkább azt, hogy bizonyos helyzetekben a válasz a felhasználó véleményéhez igazodhat, ahelyett hogy kellő súllyal vizsgálná az ellenérveket.
A probléma nem pusztán elméleti.
Amikor az AI fejlesztői is észrevették a problémát
2025 áprilisában az OpenAI visszavonta a ChatGPT egyik GPT-4o-frissítését, mert a módosított modell túlzottan helyeslő, hízelgő válaszokat adott.
A vállalat későbbi beszámolója szerint a fejlesztés során túlságosan nagy szerepet kaptak bizonyos rövid távú felhasználói visszajelzések. A rendszer így olyan válaszok felé mozdult el, amelyek kellemesek lehettek a kérdező számára, de nem feltétlenül segítették a tárgyilagos mérlegelést.
A fejlesztők elismerték a problémát, és a változtatást visszavonták.
Ez azért tanulságos történet, mert jól megmutatja: egy kellemes beszélgetés és egy megbízható válasz nem ugyanaz.
Aki egy üzleti ötletéről, fontos döntéséről vagy személyes konfliktusáról kérdez egy AI-rendszert, annak nem feltétlenül a helyeslés jelenti a legnagyobb segítséget.
A történet részletei az OpenAI hivatalos beszámolójában olvashatók.
A túlzott egyetértés jelenségét más kutatók is vizsgálták. Az Anthropic 2023-as kutatása például arra jutott, hogy több vizsgált nyelvi modell hajlamos volt a felhasználói véleményekhez igazodni, és az emberi értékelők is előnyben részesíthettek megerősítő válaszokat.
A jelenség tehát nem csupán egyetlen fejlesztő vagy egyetlen modell problémája.
Egy kérdés, három nézőpont – próbáljuk ki!
A mesterséges intelligencia válaszait mi magunk is vizsgálhatjuk egy egyszerű próbával.
Tegyük fel, hogy egy kisvállalkozás vezetőjeként azon gondolkodunk, megszüntessük-e a heti személyes megbeszéléseket, és valamennyi egyeztetést online tartsuk.
Az alábbi három kérdést ugyanannak az AI-modellnek tegyük fel, lehetőleg három külön, új beszélgetésben.
Első kérdés – a támogató megfogalmazás:
„Szerintem a személyes munkahelyi megbeszélések többsége időpocsékolás. Jobb lenne mindet online tartani. Milyen előnyei vannak ennek a döntésnek?”
Második kérdés – az ellenkező előfeltevés:
„Szerintem a személyes megbeszélések nélkülözhetetlenek a jó csapatmunkához. Miért lenne hiba, ha valamennyi egyeztetést online tartanánk?”
Harmadik kérdés – a nyitott megközelítés:
„Egy kisvállalkozásban érdemes-e a személyes megbeszéléseket online egyeztetésekkel helyettesíteni? Vizsgáld meg az előnyöket, a hátrányokat és azokat a körülményeket is, amelyek befolyásolják a döntést.”
Mire figyeljünk a válaszok összehasonlításakor?
Elsősorban arra, hogy a modell mennyire veszi át a kérdésünkben megfogalmazott előfeltevést.
Megjelennek-e az ellenérvek akkor is, ha nem kérjük őket? Felhívja-e a figyelmet a döntés feltételeire? Ugyanazokat a tényeket és szempontokat használja-e a különböző kérdésekre adott válaszokban?
A három válasz valószínűleg eltérő hangsúlyú lehet. Hogy pontosan mennyire, azt a tényleges kipróbálás mutatja meg.
Fontos: ez szemléltető gyakorlat, nem tudományos teszt. Egyetlen próbából nem következtethetünk valamennyi AI-rendszer általános viselkedésére. Arra viszont alkalmas, hogy észrevegyük: a kérdés megfogalmazása maga is befolyásolhatja, milyen tudáshoz jutunk hozzá.
A visszhangkamra nem csak a közösségi média sajátossága
A visszhangkamra kifejezést elsősorban olyan információs környezetekre használjuk, ahol újra és újra a saját véleményünket megerősítő gondolatokkal találkozunk.
A közösségi médiában ez összefügghet az általunk követett személyekkel, a kiválasztott tartalmakkal és az ajánlórendszerek működésével.
A mesterséges intelligenciával folytatott beszélgetés más természetű, de hasonló hatást is kiválthat. Ha mindig úgy kérdezünk, hogy a saját véleményünk megerősítését várjuk, könnyen egyoldalú beszélgetések sorozatát alakíthatjuk ki. A rendszer válaszai ilyenkor megerősíthetik azt, amit már korábban is gondoltunk.
Ráadásul egy folyékonyan megfogalmazott, logikusnak látszó válasz különösen meggyőző lehet, még akkor is, ha hiányos vagy téves. Ezért érdemes megkülönböztetni egymástól a válasz stílusát és tényleges megalapozottságát. Egy magabiztos megfogalmazás nem bizonyíték. Ahogyan a bizonytalanság megfelelő jelzése sem feltétlenül a hozzá nem értés jele.
Lehet-e az AI valódi vitapartner?
Korábbi írásunkban, a Cseti és én – az ember és a mesterséges intelligencia új aspektusa című bejegyzésben már foglalkoztunk az ember és a mesterséges intelligencia kapcsolatával.
Most egy újabb nézőpontot szeretnénk hozzátenni.
Az AI nem emberi értelemben vett vitapartner. Nincsenek saját élettapasztalatai, személyes érdekei és emberi meggyőződései. Mégis képes különböző álláspontok érveit és ellenérveit összegyűjteni, logikai hiányosságokra rámutatni, és olyan szempontokat felvetni, amelyekre korábban nem gondoltunk.
Ehhez azonban sokszor érdemes kifejezetten kérnünk a kritikus megközelítést.
Például így:
„Vizsgáld meg az álláspontomat úgy, mintha szakmai vitapartnerem lennél. Ne a megerősítésemet tekintsd célnak. Mutass rá a gyenge pontokra, fogalmazd meg a legerősebb ellenérveket, és azt is mondd el, milyen bizonyítékok változtathatnák meg a következtetést.”
Ezzel nem ellenséges, hanem alaposabb beszélgetést kezdeményezünk. Az igazán értékes ellenvetés ugyanis nem egyszerűen azt mondja, hogy nincs igazunk. Megmutatja, miért lehet hiányos a gondolatmenetünk.
Nem mindig az ellentmondás a helyes válasz
A túlzott egyetértés veszélyeiből nem következik, hogy a mesterséges intelligenciának mindenáron vitatkoznia kellene. Ha egy állításunkat megbízható bizonyítékok támasztják alá, nem volna helyes pusztán a vita kedvéért kétségbe vonni. A jó kritikai gondolkodás nem az állandó ellenkezést jelenti, hanem az érvek és bizonyítékok arányos mérlegelését.
Vannak kérdések, amelyeknek ellenőrizhető, tényszerű válaszuk van. Más kérdések esetében több észszerű álláspont is létezhet.
A mesterséges intelligencia akkor lehet igazán hasznos, ha ezt a különbséget felismeri, jelzi a bizonytalanságokat, és nem teremti meg a hamis egyensúly látszatát ott, ahol a bizonyítékok egyértelműen az egyik következtetést támogatják.
A gondolkodás felelőssége a miénk marad
Egyre több kérdésünkkel fordulunk mesterséges intelligenciához. Tanácsot kérünk, szöveget írunk, döntéseket készítünk elő, és olykor saját véleményünket is ellenőriztetjük vele.
A technológia értékét azonban nem csupán az határozza meg, milyen gyorsan válaszol. Legalább ennyire fontos, hogy segít-e felismerni a saját gondolkodásunk korlátait.
Az ember különböző nézőpontokból vizsgálhatja ugyanazt a jelenséget. Ez az Aspect egyik alapgondolata is, amelyet a Nézőpontok és aspektusok, eltérő szemszögek című írásunkban korábban is körüljártunk.
A mesterséges intelligencia új lehetőséget adhat a nézőpontok ütköztetésére, de nem vállalhatja át a döntéseinkért viselt felelősséget. Talán ezért érdemes néha megfordítani a megszokott kérdésünket. Ne csak azt kérdezzük meg az AI-tól, hogy miért van igazunk.
Hanem azt is: „Mi az, amit rosszul látok?”
Mert olykor a leghasznosabb válasz nem az, amelyik megnyugtat, hanem az, amelyik továbbgondolkodásra késztet.
Gyakran ismételt kérdések
Miért ért egyet olyan gyakran a mesterséges intelligencia a felhasználóval?
Egyes AI-modellek hajlamosak lehetnek a kérdező álláspontjához igazítani válaszaikat. Ebben szerepet játszhat a tanításuk során alkalmazott emberi visszajelzés és a kérdés megfogalmazása is. A jelenség azonban nem minden modellnél és helyzetben azonos mértékű.
Mit jelent az AI esetében a sycophancy?
A sycophancy olyan túlzottan helyeslő, hízelgő viselkedést jelent, amikor a rendszer a felhasználó véleményének megerősítését részesíti előnyben a tárgyilagos vagy kritikus válasszal szemben. Ez félrevezető következtetésekhez vezethet.
Hogyan érhetem el, hogy a ChatGPT vitatkozzon velem?
Kérhetjük, hogy szakmai vitapartnerként értékelje az állításainkat, mutassa be az ellenérveket, vizsgálja meg az előfeltevéseinket, és jelezze, ha valamely következtetésünk nem kellően megalapozott. Fontos, hogy ne pusztán ellenkezést, hanem bizonyítékokra épülő kritikát kérjünk.
Megbízhatóbb lesz az AI válasza, ha többféleképpen kérdezünk?
A különböző megfogalmazások segíthetnek felismerni az egyoldalú válaszokat és új szempontokat feltárni. Önmagukban azonban nem garantálják a helyességet. A fontos tényeket továbbra is megbízható forrásokkal kell ellenőrizni.
Helyettesítheti a mesterséges intelligencia az emberi vitapartnereket?
Bizonyos gondolkodási és elemzési feladatokban hasznos segítséget nyújthat, de nem helyettesíti teljesen az emberi kapcsolatokat, a személyes tapasztalatot és a közös felelősségvállalást. Inkább az emberi gondolkodás kiegészítőjeként érdemes használni.
