BLOG, POLBLOG, BLOGSZFÉRA, BLOGOSZFÉRA, BLOGGER, BLOGSULI

Blogsuli 2

Blogger, blog-újságírás, blogbárók, blog funkciók

Mottó:

„Az új világ új tapasztalást, új életstílust, új megismerést jelent…
Az újdonságot a mátrix és az általa lehetővé tett elektronikus tér információs viszonyai jelentik, amelyekbe kerülve az emberben fejlődésnek indulnak korábban meglévő, de a korábbi információs viszonyok között kihasználatlan, vagy éppen elsatnyult információkezelő készségei és képességei.”
CSEPELI GYÖRGY: A meghatározatlan állat
(Jószöveg Műhely, 2005; 284. o.)

Bevezető – Kedves Naplóm :-)

Sokak szerint a blog bájtokra írt napló, – amelyet a “Kedves naplóm” megszólítással illik köszönteni! :-)
Legföljebb még annyit tesznek hozzá a rettenetesen tájékozottak, ha publicisztikát írna valaki blogba, hát az igyekezzék megfelelni a publicisztika szigorú szabályainak!
Ez a megközelítés a hagyományos papír-intelligencia szülötte, olyanok megfellebezhetetlen kinyilatkoztatása, akiknek fogalmuk sincs a közösségi terekről, a közösségi blogról, a blog műfajáról!
Nekik semmit sem mond, ha ide írom: ÖNÉPÍTÉS — ÖNKIFEJEZÉS — KÖZÖSSÉGI LÉT!
Pedig ebben a háromszögben sejlik fel a jövő, a blogé, amely nyilvánvalóan változtat majd valamennyit a világon. A net közösségi tereiben lakók viszont tudják: itt ugyanúgy számít a barátság, mindenfajta érzelem, szándék, tudás és egyenesség, mint a már bejárt világokban.
A közössé tett élmények, könyvajánlások, viták, sőt az együttes alkotás révén mindannyian gazdagodhatunk!

A médiaimperializmus és benne a blogger: a média proletárja! :-)

A világ híreinek kilenctizedét négy nagy hírügynökség adja. (Forrás: Anthony Giddens; Szociológia; Osiris Kiadó, Bp. 2003.; 522.o.)
Így a blogger nyilvánvalóan a másik végpont: a média proletárja!
Hej, most aztán indulhat is egy rémisztő jelszó felé a képzeletünk, hogy megrezzenjen minden újságírók magabiztos tolla: Világ média proletárjai egyesüljetek! :-)
Gyakran olvasom, hogy “a” blogger a médiumokban lefutó hírek utóéletét biztosítja csupán, azzal, hogy a maga személyiségén átszűrve adja tovább. Így érdekesebb, személyesebb lesz a hír, s funkciója szerint a hírek „fogyaszthatóbbá” tételét biztosítja.

Nyilván ez is igaz, de ugyanakkor az is, hogy a blogger által átélt és megírt, lefényképezett, videóra vett események is hírré változhatnak, beszűrődhetnek a médiumokba (mint ahogyan azt például a 168 óra c. lapban, vagy éppen mostanában a Népszabadságban látjuk, bár ez még csak harmatgyenge, gyermekded próbálkozás), s a politikusok asztalára is odadobhatja a jó sors (mondjuk úgy, mint „a nép hangját”, vagy mint szélsőséges érdekességet).

Ám szögezzük gyorsan le: a csapdát, amit a média némely nagyarcú képviselője állít a blogger útjába, hogy a média hagyományos ágaira irányítsa a figyelmet, hogy csakis ezekhez mérje magát a bloggerek társadalma – hej, drága barátaim, ezt mi kikerüljük! Mert a blog ennél sokkalta több!
Huncut csapda legyen az, amelyikbe belemászik a blogger, ne ilyen átlátszó, önző, amelybe ha belelépnénk, volna, ki a képünkbe vágná: – Csatornapatkány vagy, aki az információk lehulló maradékát zabálja föl!
De a „játék” kedvéért legyen — tegyünk most úgy, mintha belemásznánk! :-)

A blog nem bájtra vert újság(írás), bár akár az is lehet(ne)

A http://www.nol.hu/metazin/cikk/390773/ oldalról származik az alábbi idézet:

„Az ő dühük (ti. a bloggereké) ugyanis nem az elismerésért küzdő újítók türelmetlenségéből, hanem ideológiából fakad. Egyfajta digitális populizmusból, amely azt sugallja, hogy csak az alulról jövő, szervezetlen újságírás lehet hiteles.”

Blogger—újságíró barátság
Valóban lehetséges olyan megközelítése a blog-funkciónak – mind a blogger, mind az olvasó vagy a hozzászóló felől közelítve -, hogy most aztán keményen fel- és megmutatjuk az „őszintét”.

Ám ezt a funkciót nem szabad eleve leszólni egy olyan piacon/politikai küzdőtéren, ahol olykor intézményes a közszolgálati média politikai “valamerre-húzása”, ahol létezik olyan nagyváros, amelynek önkormányzata rádiót, tv-t és újságot is tulajdonol, finoman szólva kérdésessé téve a kiegyensúlyozottságot!
A blogger nem ismer se Istent, se Máriát. Nincs például, mint a lapoknál MÉDIAPARTNER, KOMMUNIKÁCIÓS PARTNER, és más becézett miegyéb, így a bloggereknek nem kell befognia a száját, hogy el ne vegyék a szerkesztőség ingyen telefonját, nehogy a lap-, tv-, rádió tulajnak kelljen kifizetnie a vastag mobilszámlát. És akkor most meg is kérdi a blogger: IGAZA VAN-E?
A blog nem viseli el a nyelvnek azt a jól ismert, finomra fogott, nyalintós ívű mozdulatát, amellyel a lapgazda vagy az általa pártolt valaki(k) felé igyekszik a szó, a jól meggondolt, a bájos tünemény. Mondhatjuk, nem funkciója, s ebben blogger, hozzászóló és olvasó egyaránt egyetérthet.
Ha dicsérni akarunk valakit, azt csakis akkor, ha rettenetesen megérdemli, akkor is csak szégyenlősen, picinyt oda is csípve valahogy.
És akkor most a csapdából, amelybe tulajdonképpen bele sem léptünk, szépen, elegánsan előkecmergünk, emelünk egyet a blogkalapunkon, és büszkén lépdelünk tovább lényegesebb kérdések felé! Ihaj!
Kitérő — A „blogbárókról” és „beszűrődőkről”
Ám csendes kis “ihaj” a fenti (titokban), nem olyan fenemód hetyke, mert azért látnunk kell a blogbárók és beszűrődők jelenlétét is. (Ha a blogger valóban a média proletárja, miként azt fentebb bizonyítottuk, akkor a blogbáró kifejezésnek is elfogadható alapja van.)
A blogbárók különleges megtestesítői a kitűnő publicisták, akik jelenlétükkel a blogoszférában szintén egy erős professzionális színvonal “behozatalát” jelentik, de egyúttal tovább erősítik azt a hitet, miszerint a blog tulajdonképpen magas színvonalú bájt-publicisztika.
Persze ez is lehet, de míg a blog más módozatai ritkán bírnak még közismert képviselőkkel, addig ezen a téren megtaláljuk például (hál’ Isten) DIURNUS-t, a klasszikust, vagy TÓTA W.-t, aki egy más publicisztikai izlésvilág felől közelít a világhoz, belemarkolva bármibe, amiből a szó-balhé révén a valóság előrángathatató.
Ám működik egy kör a magyar blogoszférában, amely helyzeténél, felkészültségénél fogva, részben az újságírás, részben a számítástechnika világa felől érkezve hegemón szerepre tett szert. Egyfelől komoly szerepük van a blogoszféra erősítésében, a professzionális ismeretek elterjesztésében, de kitüntetett szerepüknél fogva potenciális lehetőséget birtokolnak a magukpolitikai és szakmai elképzelésének, érdekeinek érvényesítésére is!
Erősebben fogalmazva: néhány ember potenciális lehetőséggel bír a blogoszféra hathatós befolyásolására! (Véleménnyilvánítási terek tulajdonlása, médiaszereplések révén…)

A “beszűrődők” azok a cégek, üzlettel foglalkozó magánszemélyek, akik/amelyek hasznot remélnek a blogmegjelenéstől, és az ő esetünkben nincs szó önépítésről – önképzésről – közösségi létről, hanem csak puszta haszonszerzésről.
A blog—funkciók
Ahhoz, hogy a blogról érdemben lehessen eszmét cserélni, az adott blog vagy bejegyzés FUNKCIÓJÁBÓL érdemes kiindulnunk.
Ha a blogot elemezzük, akkor
– a blog funkciója, pontosabban az adott bejegyzés funkciója a meghatározó;
néhány ilyen: vita; ismeretátadás; önvallomás; „igehirdetés”, közösségi alkotás létrehozása; művészeti alkotás közzététele-megismertetése; publicisztika közzététele (lám, ez csak egy a lehetséges funkciókból!); cég- vagy szolgáltatás népszerűsítése, promóció stb.
– a hozzászólók viszonya a bejegyzés funkciójához (veszik – nem veszik a lapot, tesznek-e többletértéket a törzsszöveghez , magas szinten produkálnak-e, stb). Kicsit tudományosabban: milyen szükségleteket, igényeket elégít ki blogger és olvasó találkozása, fedik-e egymást azok.
A nagy látogatottság titka is itt keresendő: közösségi tartalom-e az, amit a blogger közzétett. Ha igen, akkor jobban pörög a számláló.
(Most a mesterséges csiholmányokról, mint témánkon kívülesőről, nem szólnék.)

– a blogban (látszólag) nem aktívan közreműködő „olvasóra mért csapás” ereje, az olvasó viszonya a blog eredeti funkciójához.

A blogger viszonya a hozzászólásokhoz
A blogbejegyző magatartása a blogbejegyzés felvitele után igen széles skálán mozoghat. Megfigyelésem szerint a három alaptípus:
– felteszem-otthagyom:
Ez elsősorban az önvallomásos, zárt blogokra jellemző. Sőt, lehet, hogy a hozzászólás le is van tiltva, mert a blogger tudatosan távol akarja tartani a net ricsajos népét :-)
(Nekem egy ilyen blogbejegyzésem van csupán, mert a bensőséges témát magamnak akartam – érintetlenül – megőrizni. „A térkép„.
– késleltetve rátekintő:
A blogger ugyan némi igényt tart a hozzászólásokra, vagy inkább megtűri azokat, de nem elsődleges szempontja az interakció.
– párbeszélő:
Lételeme az interakció, várja a hozzászólásokat, gyakran egyidejű párbeszéd zajlik. A vita, a segítségkérés, a közös alkotás igénye (szükséglete) szüli ezt a magatartási és eljárási módot. (Szinkronicitás és aszinkronicitás előnyeiről-hátrányairól bővebben itt. https://www.bognarstudio.hu/pszichologia)

Az ilyen, azaz a pergő vita a legalkalmasabb a „nézelődő” blogolvasó odacsábításának és „oldalhoz szegezésének”, mert a vélemények — kontra vélemények izzóvá teszik a levegőt! Aligha hiszem, hogy volna erre szemléletesebb példa a magyar blogtörténelemben, mint Csepeli György blogjának 2006 márc. 02.-i provokatív bejegyzése! ).
(Igaz, itt egy speciális esettel állunk szemben: az egyidejűség a hozzászólókat jellemzi, a vita hosszú ideig a bloggert nélkülözve zajlik.)

Ha hipotézisem helytálló, akkor a valódi közösségi blogra — készüljön az adott bejegyzés akár a hagyományos publicisztika leghagyományosabb eszközével, a szóval, akár digitális fényképezőgéppel, kamerával, rajztollal, mikrofonnal avagy mindezek kombinációjával — nos, a közösségi blogra a párbeszélő magatartása lesz a jellemző.
Különben miként lehetne a blog az önépítés, az önképzés, az önkifejezés és a közösségi lét objektuma!?

Intermezzo avagy egy blogbejegyzés a blogról
Beemelve: egy saját blogomból
1.)
Blogot írsz??? — kérdik, ismételve azt, amit mondtam, mármint hogy blogolok.
Buggyant lehet az ürge, már nem éppen gyermekkorú, mégis naplót ír, báj(t)gúnár ez, vagy ilyesmi… — a kobakokban ez motoz.
Önépítés — önkifejezés — közösségi lét, ezt a hármat mondom mindig, ha blogra terelődik a szó, de ez számukra átláthatatlannak mutatkozik.
Közösségi lét — csapdák, csalódások is!

2.)
Lelkesen bolondulok egy mikroközösség tagjaiért, barátság ez már alighanem, aztán egyik napról a másikra, minden megváltozik. Ez erre, az arra nem emlékezik, a “bandajel” ott áll ugyan, már bocsánat, de a szó mégis hamisan kopog, a baráti él a mondandóból lekop(ik).
Időbe telik, míg rájövök: a nick-név ugyan maradt, s a háttérben némi kiképzés is történhetett, de az ember már nem ugyanaz. Butább, otrombább vagy éleselméjűbb — egyre megy. (El)megyek!

3.)
Csak az offline világba ne akarj találkozni azokkal, akiket a neten szerettél meg. Bloggerbuli, ujjé!
Te messziről utazol, fél nap oda, s vissza is. És ott alszol, hát bizony ez éppen két napodat viszi el. Csak éppen azok nem jönnek el, akikkel találkozni akarsz.
Ennyit érsz nekik — gondolod. Méghogy közösség?! Többé soha!

4.)
Olvasom, a balettáncosoknak és kőfaragóknak még nincs blogja, és ez szörnyű baj!
— Hol vannak ők? — borong a blogger-guru.
Nem tüntek el, mondanám, ha érdekelne a szörnyű tévedés: megtalálod őket a szakmai honlapok fórumain. Nekik és tenéked az a „blog”. Vagy hogy is van ez? Nem az a blog ahol az önépítés — az önkifejezés — a közösségi lét a forma és a tartalom? Valaki rettenetesen keveri a dolgokat. Vagy nincs is különbség? Fórum, blog — egyre megy?
Na, ne!
————————————
Bognár László stúdióvezető

E-mail: info(kukac)bognarstudio.hu
Ajánlom: Blogsuli 3
Plusz:
» A blog pozicionálása
» Kezdő blogolvasóknak